Kedves mindenki!

Ezt a blogot azért indítom el, hogy egyfelől összegezni tudjam a gondolatokat és teendőket az Új-Zélandra való költözéssel kapcsolatban, másod- de nem utolsó sorban pedig azért, hogy azokkal, akik szintén tervezik a költözést, meg tudjam osztani a fontos információkat. 

Egy magyar (vagy más európai) állampolgárnak két fontos és nagyon nehéz lépést kell megtennie ahhoz, hogy legálisan Új-Zélandra tudjon költözni:

- Meghozni a Döntést

- Megkapni a Vízumot

Még csak sejtjük, mennyire lesz nehéz a vízumot megszerezni, de az első nagy lépést megtettük: Költözünk. 

Ezt a döntést nagyon nehéz volt meghozni. Annyi de annyi dolgot kellett mérlegelni, hogy a végére teljesen belezavarodtunk. Messze van, nagyon messze. Azonban ha nem lenne ennyire messze, akkor pedig értelme sem lenne. Milyen gyakran fogunk tudni hazajárni? Mennyibe fog az út kerülni? Nyáron vagy télen? Milyen az iskolarendszer? Mennyi az adó? Kapunk e lakáshitelt? 

Ezeket a kérdéseket mindenkinek magának kell megválaszolnia. Ami biztos, hogy 1) nem lehet csak úgy akármikor hazaugrani, minden hazalátogatás komoly tervezést vesz majd igénybe, 2) Rokonok, barátok sem tudnak majd csak átugrani látogatóba, 3) a gyermeknevelés is teljesen más lesz, hiszen nekik alap lesz, hogy karácsonykor nincs hó, csak strandolás, hogy a nyári szünet decembertől februárig tart, valamint egyenruhában kell iskolába járni,  a profi sport elvárt minden iskolában... 4) Minden más negatívum az 1-es pontohoz köthető...

A tény, ami segített meghozni a végleges döntést (amellett, hogy már kétszer is volt szerencsém ott járni - egyszer egyedül, egyszer pedig a párommal), az, hogy minden áltaunk ismert ember, aki viszonylag régebben költözött Új-Zélandra, még mindig szerelmes az országba. Sok-sok év után még mindig szeretik és életük legjobb döntésének tartják, mikor kiköltöztek. Ezt jó volt hallani. Egy ottani barát azt mondja, hogy nincs is olyan messze, csak egy nap az út. Nos, ha belegondolok: Finnországból sem sokkal kevesebb hazajutni, pedig maga a repülés csak 2 és fél óra, mégis egy egész nap elmegy az utazással.... 

Lényeg a lényeg: MENNI AKARUNK. 

Az első nehéz lépés után azonban ott van a legnagyobb falat: a VÍZUM. Nagyvonalakban a következő dolgok kellenek hozzá:

- 200 euro vízumdíj (Ausztráliához képest smafu)

- útlevél

- Általános orvosi igazolás valamint tüdőröntgen

- Erkölcsi bizonyítvány

- Iskolai bizonyítványok

 - Munkalevelek

 - ÁLLÁSAJÁNLAT

Az utolsó nélkül ugyanis kb. 1% az esély a vízumra.... Hacsak a szakma, amit kitanult az ember, nem a négy lista legmagasabb fokán, az "azonnal kell" tetején nem áll... Ide tartoznak természetesen az egészségügyi dolgozók, mérnökök, infósok, autószerelők, TEHENÉSZEK, stb. 

A párom szakmája a "kellesz nekünk, de nem olyan sürgős" listán van (Skilled Migrant). Ráadásul 3-as szintű (a legjobb az 1, leggyengébb a 7).  Ez már jó pont. Így, ha van állásajánlat (lesz), akkor jó eséllyel kapja meg a vízumot legalább 2 max. 3 évre. Amennyiben a munkáltató bebizonyítja, hogy nem talált megfelelő helyi munkavállalót, még olyat sem, akit gyorsan be lehetett volna tanítani... Szóval meg van ez nehezítve rendesen. Mindennek ellenére azonban azzal tisztában kell lenni, hogy Új-Zélandnak nem az a célja, hogy elvegye az ember kedvét a bevándorlástól. A céljuk az, hogy jó szakemberek dolgozzanak ott, és legfőképpen olyanok, akik boldogat ott, nem utálják, nem szoronganak, ezt azzal bizonyítvány, hogy végigmennek a nehéz, röges úton a vízumig. 

A költözést idén szeptember végére tervezzük. Addig pedig vár ránk az izgalom, ami a vízumigényléssel jár. :) Biztosan lesznek nehéz napok, de remélem, hogy egy év múlva ilyenkor már csak mosolyogni fogok ezen. Egy bögre ihatatlan, kiwi kávéval az asztalomon...

Természetesen minden apró lépésről be fogok számolni a továbbiakban. :) Addig is:

Üdv!