2016. február 3-án indultunk párommal Új-Zélandra. Kereken egy éve. Akkor még nem tudtuk, hogy egy évvel később a kiköltözést tervezgetjük majd. Mesélek egy kicsit az útról, hogy hogyan is lehet eljutni a Magyarországtól legmesszebb fekvő országba. 

A jegyeket még 2016. április 30-án szereztük be, a tervezett út előtt 9 hónappal. Hamarinak tűnhet, pedig nem az. Az ember nem is gondolná, de az egyre olcsóbb jegyárak miatt sokan utaznak mindenfelé, így érdemes egy ilyen nagy kaliberű utat hamarabb elkezdeni szervezni. A jegyről annyit, hogy 1045e volt fejenként, plusz 100e a biztosítás rá. Ezt azért érdemes kifizetni, mert nem egy alig 5ezer Ft-os jegyről van szó, hanem 300ezer Ft-osról, így ha valami közbejön, nem 1000e-t hanem "csak" 100-at veszít az ember. A biztosítási csomagban benne volt természetesen az a "luxus" is, hogy az út előtt kiválaszthassuk az általunk preferált üléseket. Nos, sikerült is. :)

Az útvonal Helsinki - Frankfurt - Szingapúr - Auckland volt. A Helsinki-Frankfurt útvonal - bár 2,5 órát vett igénybe - rövidnek tűnt. Főképp így utólag. 

A frankfurti reptér, annak ellenére, hogy előtte rám hozták az emberek a frászt, kényelmes és jól működő repülőtér, a sorban állás minimális. Az 1-es terminál A- részlegéből kb. 15 perc alatt jutottunk el a B-részlegbe (útlevélellenőrzéssel, tokkal, vonóval), így a 2,5 órás tranzitidőből megmaradt több mint két óra arra, hogy körülnézzünk, kávézzunk, "friss levegőt" szívjunk és lelkiekben felkészüljünk a 12 órás repülőútra. A szolgáltatások jók, a személyzet kedves, de amolyan németesen lényegretörő valamint kicsiknek és nagyoknak egyaránk megvan minden, amivel a várakozást megízesíthetik. A Frankfurt-Szingapúr szakasz már egy picivel jobban megviselt bennünket. Annak ellenére, hogy a Singapore Airlines a világ egyik legjobb légitársasága, a személyzet egyszerűen leírhatatlanul profi, valamint a gép maga kényelmes és tiszta, ha az ember 12 órát van a magasban, összezárva másik kb. 300-400 emberrel, akkor az bizony nyomot hagy. A bokán. Feldagad. Nagyon. Bibis. A gép (kicsit hosszú és nagy :) ):A kiszolgálásra visszatérve: tényleg profi. A felszállás előtt minden utas kap egy menüt, ahonnan kiválaszthatja, mit szeretne enni-inni, majd mikor jönnek a Sztyuik (légikisasszonyok), le lehet adni a rendelést. Három féle főétel van, kettő féle desszert, koktélok, sörök, borok, drága röviditalok, üdítők, kávé, tea, palacsinta, miegymás. Minden van. És ez kérem szépen a turistaosztály, el sem tudom képzelni, hogy amott elől a gazdagék a kényelmes ágyikójukban és kabinjaikban mégis mit kaphattak, mert nem tudom, ennél lehet e többet kapni. Minden ülés előtt van egy számítógép, ahol tudjuk követni a gép helyzetét, irányát, sebességét, magasságát a pilóta, az elefánt és a madár szemszögéből is. Vannak játékok, filmek és szorozatok (sajnos egysem szinkronizált :D ) valamint mindenféle extra tartalom (horrort és felnőtt filmeket kivéve. Érthető végülis :D). 

Szingapúr. A Changi repülőtér. Megpróbálok nem ömlengeni, a barátaim már így is azt gondolják, hogy reklámozom a repteret és pénzt kapok érte... A Changi reptér immáron, ha jól emlékszem, ötödik éve nyerte el a világ legjobb repülőtere címet. És erre bizony rászolgált. A kiszolgálás páratlan, az árak viszonylag alacsonyak a szolgáltatások pedig színvonalasak és annyi van belőlük, hogy egy hét sem lenne elég arra, hogy mindent kipróbáljunk. Néha komolyan elmerengek azon, hogy amolyan Tom Hanks-módra odaköltözzek :D. Van mindenféle exotikus kert, amikben lehet sétálni , van mozi és színház, medence az épület tetején, supermarket, játszóterek, transithotelek, elzárt alvóhelyek ágyakkal és zuhanyzási lehetőség. Utóbbi nagyon kellemes egy 12 órás repülés után, főleg, ha van még 10 óra hátra. Azt javaslom tehát mindenkinek, aki tervez Magyarországról Aucklandbe repülni, hogy mindenképpen ezen a piciny városállamon keresztül utazzon, és hagyjon időt arra, hogy mászkálhasson és pihenhessen a Changi reptéren. 

Elhagyva Szingapúrt immár végleg Új-Zéland felé vettük az irányt. Az előzőhöz hasonlóan ez is egy éjszakai járat volt. Íme a világ legnagyobb utasszállító repülőgépe, az Airbus A380: Két szint, a gép teljes hosszában. Az első szint első felében vannak az első osztályú kabinok valamint a turista osztály, és a második szinten szintén turista és üzleti osztály van. Mi fent ültünk (nagyon izgalmas, hogy van a gépen lépcső). 

Adatok és tények

Auckland - Még a gépen ki kell tölteni minden kedves utasnak egy amolyan belépő nyilatkozatot, melyen fel kell tüntetni a személyes adatainkat, járatszámot, látogatásunk célját, kiwi ismerős elérhetőségét, meg kell adni, hogy van e nálunk fegyver, drog, kismacska, élő szövet, növény, virág, papucs, majd ezzel a kitöltött kártyával lehet a vámellenőrzésnél szóbeli nyilatkozatot tenni, miszerint tényleg nem akarunk munkát vállalni, és felelni kell Új-Zéland nevezetességeiből. Ez egy jó hosszú mondat lett. :) Miután meggyőztük a bácsit/nénit arról, hogy csak turisták vagyunk, eu-s állampolgárként kaptunk egy 90 napig érvényes pecsétet, felvettük a poggyászt, és sorban álltunk az igazi fekete-leveshez: poggyászellenőrzés. Mindent átvilágítanak, igazat mondtunk e, majd keresztkérdéseket tettek fel, pl. "ez a sátor új vagy használt?" (Látják az átvilágításnál, hogy van sátor.) Nyilván új, eszünkbe sem jutott bevallani, hogy már használtuk a piszkos európai talajon, és esetleg megélhetett benne egy európai baci, ami majd itt Kiwiföldön elszabadul és zombi apokalipszist okoz. Egyébként tényleg új volt. Miután mindenen túlestünk, akkor kiléphettünk a tranzit területéről. Amikor a bőröndöt húztuk uncsitesóm kocsiáig, egyből feltűnt kedves páromnak, hogy milyen gyümölcsillatú a levegő... :) Így kezdődött a mi kis új-zélandi kalandunk. 

Mindent összegezve az út Európából Új-Zélandra egyáltalán nem olyan szörnyű. Igen, drága, és igen, legalább egy napig tart. A légitársaságok azonban mindent megtesznek, hogy valamelyest kényelmessé varázsolják az utat. A jegyárak is minden évben egyre olcsóbbak. Javaslom a Londonból való repülést, mert olyan 200-300 euróval olcsóbb, mint más európai nagyvárosból. Tényleg érdemes menni, csak nehogy ott akarjon maradni az ember. :)